Mindea

en

Mit tanultunk Facebook LIVE bakijainkból?

Sokszor meséltünk már róla, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni: szeretjük a LIVE-ot.

Az elmúlt másfél évben számtalan alkalommal kipróbálhattuk benne magunkat, az imádat pedig továbbra is változatlan iránta. Minden egyes adást, bejelentkezést azonnal a legkedveltebb projektjeink közé sorolunk. Még több hónappal rá is szívesen beszélünk egy-egy közvetítésről. Van is miről, egy-egy ilyen 10-15 perces hosszúságú videó is akár több napnyi előkészületet igényelhet. Ez a téma, a koncepció, a helyszín, az átadandó üzenet vagy a közvetítés összetettségének függvénye.

Olykor viszont megesik, hogy becsap a ménkű. Nyugi, sose történt még igazán komoly katasztrófa egyetlen LIVE-unk alatt sem (arról amúgy sem mesélnénk). De lássuk be, a közösségimédia jelenlegi legspontánabb formátumáról beszélünk. Nyilván előfordul, hogy nem minden úgy történik százszázalékosan, ahogy azt mi elterveztük vagy szerettük volna. De hát ez egy ilyen műfaj.

Sokan azért nem mernek nekivágni az élőzésnek, mert

félnek tőle.

Segítünk, hogy fejben erős maradj. Hoztunk néhány saját tapasztalatot, hogy elmondjuk: ami elromolhat, az el is fog romlani. A lényeg viszont pont ez: elsősorban csak neked és a stábnak fognak feltűnni a bakik, és valószínűleg a nagyközönség semmit sem fog tapasztalni belőle.

„Ezek hordában jönnek!”

Ha lehetséges (és indokolt), mindig igyekezzük arrébb terelni a járókelőket a helyszínről. Viszont hányszor előfordult már, hogy az az egy (max. kettő) kolléga nem bírta felvenni a küzdelmet velük és az emberek áttörték a „kaput”.

Emiatt nem kell idegeskedni, az idő múltával mi is rájöttünk, hogy sokszor nem fontos dolgok ezek. A gyári, beépített iPhone-mikrofonok nagyon jól veszik a kamera felé irányuló hangot még a legforgalmasabb, legzajosabb expókon is, egy 10 dolláros apró puskamikrofon pedig máris csodákra képes. Kinti helyszíneken pedig még hangulatosabb is lesz a felvétel járókelőkkel. Volt már persze, hogy utcai közvetítésen óriási nyikorgó utánfutóval érkeztek a kamera elé. Ilyenkor csak legyünk résen, nyugodtan hagyjunk 1 másodperc szünetet, ha épp beszéltünk, vagy álljunk közelebb a telefonhoz.

„Na, itt vagyok, ki lesz a műsorvezető?” „Ööö, te…”

A legklasszikusabb felállás: napokon keresztül törtük a fejünket a koncepción, szkripten, CTA-n, útvonalon, minden összeállt, csak épp nem tudjuk, ki lesz a konferanszié. Jaj, kezdődik az izgulás, a pánik, hogy ott a helyszínen már úgyis minden veszve van.

Ami azt illeti, nem. Nem véletlenül tartottak hosszú napokig az előkészületek: a mondanivaló már konkrétan kész van és mind tudjátok, mi a célotok a LIVE-val. Nincs szükség komoly, tapasztalt showmanre (persze azt sem mondjuk, hogy nem dob az adás minőségén). Velünk is hányszor előfordult már, hogy egy helyszíni kollégát, közreműködőt vetettünk be a LIVE-hoz! És ha azt mondjuk, hogy egyetlen óra alatt megvoltunk, onnan kezdve, hogy egyeztettünk valakivel, egészen addig, hogy leállítottuk a felvételt, még sokat is mondtunk. Szóval nyugalom, ha már mindent előkészítettetek, a prezentőr személyét megtalálni már gyerekjáték.

“Szeretem ezt a számot. Kár, hogy emiatt lett letiltva az egész videó.”

Amivel már egy kicsit nehezebb számolni. Többször forgatunk bevásárlóközpontokban, egyes márkáink aktivitási, kitelepülései révén. Egyszer indulás előtt fél perccel tudatosult bennünk, hogy a DJI Osmo mobilstabilizátorunk lemerült (híresen gyenge az akkumulátor élettartama, de már ebből is tanultunkmindent 100%-os töltöttségi szinten vigyél magaddal). Ezzel még megbirkóztunk. Viszont miután végeztünk, a Facebook rögtön letiltotta a videónkat, nem is értettük, miért. Pedig az indok egyszerű volt: beszűrődött a plázarádió zenéje. Uff.

Egyetlen kattintással igazoltuk ugyan, hogy nem sértünk szerzői jogokat a tartalommal és újra kikerült a videó, de bele se merünk gondolni, mekkora fejtörést okozhat másoknál a jogvédelem, akár fesztiválok esetében.

„Ember tervez…”

Ha van valami, amivel nem tudunk mit kezdeni, az az időjárás. Rendben, előrejelzésekből persze tudunk gazdálkodni, de nem mindig.

Lánchíd mellett forgattunk, a Duna partján, asztalra pakolt settinggel. Tél volt, de gyönyörű napsütés, semmi jele káosznak. Azonban, rögtön 5-10 másodperccel, hogy elindítottuk a LIVE-ot, az asztalt egyben elsodorta egy nagy part menti szél, a háttérből pedig persze beszűrődtek a kínos kacajok a stáb részéről.Csigavér! Adás elején vagy, semmi sincs veszve, állítsd le nyugodtan a közvetítést, esetleg posztban, kommentben jelezd, hogy hamarosan újraindultok, köszönjétek meg a türelmet és lássatok neki újra higgadtan. Már írtuk fentebb is, ez egy ilyen műfaj, ebben rejlik minden szépsége. Ha nagyon aggódsz minden vis maior jellegű baj miatt, az elején javasoljuk, hogy csak saját, jól ismert, beltéri helyszíneket használj, a hazai pálya mindig megment.

 

A fentiekből is látod, nincs mitől félni, történjék bármilyen gikszer, mindent meg lehet (és kell is) oldani). A legtöbbet azzal fogsz veszíteni, ha meg se próbálod. Aki pedig kimarad, lemarad.

Ha még többet szeretnél olvasni a témában, ajánljuk 10+1 LIVE tippünket.

 

 

Vaszkó Iván
Vaszkó Iván
social media manager